Pier Paolo Pasolini, Kőolaj, részlet
Így esett, hogy egyszer csak meglátta magát, amint a teste a padlóra zuhan. Az erkélyen, a szomorú betonpadlón üres kaspók, ládák, csövek (valószínűleg lomtárként is funkcionált): a teste ott volt, ott hevert e semmire sem kellő tárgyak…